"K�rbevettek minket. Sokan voltak. Kardjuk, l�ndzs�juk peng�j�n megcsillant a f�ny, vastag p�nc�ljukat alvadt v�r bor�totta. Hallottam t�rsaim r�m�lt szuszog�s�t, �reztem a hal�nt�komon v�gigfoly� ver�t�k s�s �z�t a sz�mban. A semmib�l bukkant el�, a szek�r �s a bandit�k k�zt termett, f�rge csap�sokkal vetette mag�t a t�mad�ink k�z�. Mint egy sz�rnyeteg, v�r�s haja lobogott a sorra �sszecsukl� testek k�zt. Megmentette az �let�nket. Amikor az �sszes bandita holtan hevert k�r�l�tte, let�r�lte a kardj�r�l a v�rt �s fel�nk fordulva annyit mondott, k�ri a fizets�g�t, mert egy witcher nem dolgozik ingyen. Csak �lltunk ott elh�lve, t�rd�nk m�g remegett a f�lelemt�l. Zavarunkban �tadtuk neki minden egyes �rt�k�nket - tal�n t�bbet is, mint amit a bandit�k valaha megkaparinthattak volna." R�szlet egy keresked� �tinapl�j�b�l

Nilfgaard titokzatos hegyei k�zt sz�lettem �vtizedekkel ezel�tt, a Vipera iskola egyik legfiatalabb tagjak�nt kezdtem el kitanulni a Witcher mesters�get. Eleinte ut�ltam ezt az eg�szet �s biztos voltam benne, hogy sosem fogom �lvezni a kik�pz�st. Hevesen ellene voltam �s a mestereimnek is visszafeleseltem. Azt�n ahogy egyre gyakrabban mentem terepre �s kezdtem belel�tni abba, hogyan m�k�dik az �let�nk, valahogy elkezdett hozz�m n�ni ez a vil�g, v�g�l pedig a mut�ci�m is beindult.
Jelenleg Temeria f�ldj�t j�rom, hogy ott seg�tsek, ahol tudok. Nem mondan�m magam j�t�t l�leknek, att�l f�gg, elv�llalok-e egy megb�z�st, hogy �ppen milyen kedvemben vagyok. N�ha nem fogadok el �rte jutalmat, m�skor telhetetlen vagyok. Van, hogy v�logat�s vagyok, van, hogy odaad�. Sokan keresztezik az utamat, de t�bbnyire egyed�l dolgozom. Mesters�gem a k�l�nb�z� sz�rnyas sz�rnyek, p�ld�ul griffek. Remek�l kiigazodom a toj�sokon, f�szkeken, nem riaszt el a magass�g sem. Nem kifejezetten szeretem a farkasokat vagy macsk�kat, de m�g a saj�t iskol�m tagjait sem. A Mesterem m�g �l, de ritk�n tal�lkozunk, akkor is v�letlen�l. A kapcsolatunk el�g rideg.

Van egy b�ty�m, m�gus. M�r igencsak a feln�tt kora derek�n j�r. Fiatalon megh�zasodott �s letelepedett a sz�l�falumt�l nem messze. Gyerekk�nt l�ttam �t utolj�ra, nagyon pici voltam, amikor elszakadtunk egym�st�l. N�h�ny �ve felvettem vele a kapcsolatot, �gy szereztem r�la tudom�st, hogy van egy unoka�cs�m. Tehets�ges, fog�kony kisfi�. Elkezdtem oktatni a kardforgat�sra �s a sz�rnyvad�szatra, de kiz�rt, hogy witcher v�lhatna bel�le. A sz�leimr�l semmilyen eml�kem sincs, csak b�ty�m elmond�s�b�l tudom, hogy szerettek.

―Dorothy, witcher